A személyes versek lehetővé teszik a költők számára, hogy más emberek gondolataiba bújjanak, és az ő szemszögükből írjanak. Ha valaha is szerettél volna valakinek az agyába férkőzni, egy darabig ott mászkálni, és mélyebben megérteni a pszichéjét, akkor érdemes megtanulnod, hogyan kell személyiségverset írni.
Mi a személyiségvers?
A személyiségversek olyan versek, amelyekben a vers egy „személyiség”, egy a költő által megalkotott vagy értelmezett karakter szemszögéből íródik. Rövidesen kifejtjük, hogy mi is az a személyiség.
Olyan versek, amelyekben a vers egy „persona”, egy a költő által konstruált vagy értelmezett karakter szemszögéből íródik.
A perszonális költészetnek gazdag története van, legalább olyan régi, mint a klasszikus Kína és az ókori Róma. A költők gyakran használták ezt a formát arra, hogy olyan emberek hangját emeljék ki, akiknek nem volt hangjuk – például egy száműzött polgár vagy egy elhanyagolt szerető szemszögéből.
Mi a személyiség egy versben?
A „személyiség” egy konstruált karakterre utal, aki a vers „beszélőjeként” működik.
Először is, határozzuk meg a „beszélő” fogalmát. A beszélő az a személy, aki a versben hozzád beszél. Fontos, hogy különbséget tegyünk a beszélő és maga a költő között – gyakran igen, a költő az, aki az érzelmeiről és megélt tapasztalatairól beszél, de ehhez a feltételezéshez azt is fel kell tételeznünk, hogy minden költemény önéletrajzi jellegű. Ez nem így van.
A beszélő az a személy, aki a versben beszél hozzád.
Ha valami, akkor a vers túllép a „tény” és a „fikció” rutinszerű elképzelésein. A költészetben a költőnek van tere arra, hogy saját tapasztalatait szembeállítsa mások tapasztalataival, hogy különböző hangokat fonjon egy műbe, vagy hogy egy teljesen más személy szemszögéből írjon. Néha az is előfordul, hogy a beszélő nincs egyértelműen meghatározva, és ez a darab lényege.
Ha a versekben személyiség jelenik meg, akkor rendszerint a következők szemszögéből teszi:
- Egy híresség, politikus vagy ismert közéleti személyiség.
- Egy ismert történelmi személyiség.
- Egy kitalált karakter.
- A költő egy közeli rokona (például Langston Hughes „Anya a fiának” című művében).
- A költő alteregója.
Hogyan írj személyiségverset?
I. Bújj bele a karakter bőrébe
A személyiségköltők nem egyszerűen más nézőpontból írnak, hanem szó szerint megtestesítik a témájukat. A karakterbe kerülés alapvető fontosságú, függetlenül attól, hogy ki vagy mi a versed beszélője.
Íme néhány ötlet, hogyan teheted ezt meg:
- Ha egy valós személyről írsz, szívd magadba a munkásságát: naplójegyzeteket, írásokat, művészeti alkotásokat, beszélgetéseket, bármit, ami az ő agyából született.
- Navigálj a személyes térben úgy, mintha te lennél a személyiséged. Legyél hihetetlenül konkrét. Mi lenne az első dolog, amit a te teredbe hazatérve tennének? Hová tennének bizonyos tárgyakat? Mi a szokásuk, amikor zuhanyoznak, és miért?
- Írj egy listát azokról a szavakról, kifejezésekről és gondolatokról, amelyeket a személyiséged valószínűleg használna a mindennapi beszélgetések során.
- Kutass utána a személyiségének korszakának. Mit viseltek akkoriban az emberek? Hogyan beszéltek? Mi történt a világban? Milyen volt a kultúra?
- Beszélgess el a személyiségetekkel. Szó Szerint. Tegyél fel kérdéseket a te szemszögedből, és válaszolj rájuk a személyiséged szemszögéből. Ha egyedül élsz, állj ellen az idegenség érzésének, és beszélgess hangosan. Ha erre nem vagy képes, akkor egy üres papírlapon rendezd meg ezt az „interjút”.
II. Reagálj valamire úgy, mint a karaktered a versben
A személyiségversed nem csak a személyiséged hangjáról szól, hanem arról is, hogy hogyan reagál valamire. Nem monologizálsz. A világot a személyiséged szemével éled meg.
Nézd meg a megosztott személyiségvers példákat. Mindegyik vers valamire reagál. „Zelda Fitzgerald” más nőkre reagál. „A pásztor” a természetre reagál. A „Pasadena” egy ártatlan unokahúg születésnapjára reagál, a „Galambember” pedig a New York-i utcai galamblét magányára. E versek mindegyike az egyes személyiségek létének élményét adja át azokon a dolgokon keresztül, amelyekre reagálnak.
Ez lehetővé teszi, hogy minden vers egy téma felé épüljön. Amikor a világot egy másik ember felfogásán keresztül tapasztaljuk meg, óhatatlanul olyan gondolatokkal találkozunk, amelyek kihívást jelentenek, provokálnak vagy egybevágnak a saját elképzeléseinkkel. A személyes költészet nem arról szól, hogy „üzenetet közvetítsünk”, de elkerülhetetlen, hogy a vers világában való navigálás során kialakuljon egy téma.
III. Adj neki mélységeket is magasságokat
Miközben megírod a személyiségversedet, elkerülhetetlenül elmesélsz egy történetet a személyiséged életéről. Ha megmutatod ennek az életnek a magasságait és mélypontjait is, az segíthet nekünk jobban megérteni a műved perspektíváját.
Figyeld meg, hogyan történik ez a „Zelda Fitzgerald” című versben. Rengeteg ellentmondás, kis magasságok és kis mélységek halmozódnak egymásra, hogy egy szélesebb értelemben vett unalomérzetet alakítsanak ki a darabban. Zelda dicséri a tehetségét, de siránkozik az unalom miatt, amit ez okoz neki; gyűlöli a körülötte lévő nőket, de szereti a mindennapi életük történeteit.
Ha belenagyítunk a versbe, aprólékos leírásokat látunk a személyiség életéről, amelyekből megtudhatjuk, hogyan érez, és hogyan figyeli a világot. Amikor ráközelítünk, egy csomó magasságot és mélypontot látunk, és képet alkotunk az életéről. Ezeknek a magasságoknak és mélypontoknak az egymás mellé helyezése mozgást és feszültséget teremt a darabban, miközben a személyiség tudatát is feltérképezi.
IV. A jó személyiségvers a költő szóhasználatának és a személyiség nézőpontjának összeolvadásából születik.
Más szóval, a vers személyisége valószínűleg nem a költő. (Bár szívesen találkoznék egy galambbal, aki verseket ír, be kell érnem a „galambemberrel”.) Amit a költő tesz, az az, hogy a nyelvre, a képre, a költői formára és a metaforára irányuló figyelmét annak a személyiségnek kölcsönzi, akiről ír.
A „Pasadena”-ban a beszélő azt mondja:
„Az élet egy kő a cipőmben.
De néha, mint ma este, el tudom tenni a testemet”.
A való életben ez a beszélő valószínűleg nem jutna ilyen szuggesztív sorokhoz. Ledesma a nyelvi mesteri tudását kölcsönözte a beszélőnek, lehetővé téve számára, hogy erőteljes gondolatokat fejezzen ki ékes nyelvezetben.
V. Vizsgáld felül a verset a karakter szemszögéből
Amikor befejezted az első vázlatot, vizsgálj át minden egyes szót a versben. Úgy hangzik, mintha a személyiségem mondta volna? Ő vagy Ők használnák ezt a szót ennek a tárgynak a leírására? Ez a kép az ő pszichéjüket, az ő (nem)tudatosságukat reprezentálja?
Egy jó személyiségversnek hitelesnek kell lennie a személyiség számára. Úgy kell érezni, mintha közvetlenül az ő tollából származna, még akkor is, ha a való életben közel sem volt olyan ékesszóló, mint a vers maga.
A jó személyiségversek valami újat mondanak arról a személyről, akiről írsz; gyakran ez arra készteti az olvasót, hogy felfedezzen valami intim dolgot önmagáról, valamit, amiről nem is tudta, hogy közös a versben szereplő személyiséggel.
Ha pedig tanácstalan vagy, hogyan is kellene átdolgoznod, kérdezd meg magadtól, mi hiányzik a művedből. Mi az, ami még nem hangzott el? Mit szeretnél, hogy az olvasó még a vers vége előtt halljon?
Forrás: Persona Poetry: How to Write a Persona Poem | Writers.com