A versírás ragyogó gyakorlás az érzelmeid kifejezésére. Ha szívesen olvasol verseket, akkor szinte száz százalék, hogy írni is tudnád őket. A következőkben azt szeretném megmutatni neked, miért foglalkozz első sorban a szabad gondolatok, érzelmek felszínre hozásával, mintsem számolgasd, hány költői eszközt használtál föl az elérhető repertoárból.
A vers nem a tökéletességről szól
Egy költői műben különösen megengedett a szabad stílus használata. Ha él benned az ihlet, hogy valakinek verssel kedveskedj, akár történetesen születésnapjára, vagy más jeles eseményre, akkor ne habozz belefogni.
Ha szimplán az érzelmeidet szeretnéd kifejezni, megmutatni egy adott személynek a rajongásodat az irányába, arra is tökéletes egy vers, mint eszköz. A lényeg ebben az esetben sem azon lesz, hogy beférne -e a műved az Élet és irodalom egyik rovatába, hanem, hogy átadtad a kedvesnek azt, ami a szívedben lakozott.
Ezért se a tökéletességre törekvéssel indulj neki a versírásnak, már ami a költői képeket, metaforákat, allegóriákat illeti. A tökéletességet az érzelmeid minél mélyebb kifejezésére összpontosítsd.
Ezzel a technikával elérheted, hogy a címzettnek szóljon a versed, és ne keveredj bele főleg a magaddal szemben táplált megfelelési kényszerek alkotásromboló hatásába.
Engedd szabadjára a benned tomboló gondolatokat
A versíráshoz mély indíttatásod lesz. Ez szinte bizonyos. Száz, hogy nem csak úgy eszedbe jut, hogy írnál egy verset, aztán azonnal papírt, tollat ragadsz, vagy megnyitod a Wordöt.
Az cél pedig széles skálán mozoghat.
- Szerelem
- Szakítás
- Fájdalom
- Gyász
- Düh
- Különleges alkalom
Korlátlan oka lehet, amiért belefoghatsz az írásba. A leglényegesebb azonban, hogy ne akarj egyből szerkeszteni. Tovább megyek. Elsőre még azzal se törődj, ha nem rímelnek a szóvégek, vagy döcög a vers ritmusa.
Csakis azzal törődj, hogy kiadd magadból azt, ami benned van. Akár pozitív, akár negatív érzelemről van szó, engedd szabadjára. Legyen a költeményed egy tét nélküli játék, egy szabad gyakorlat, ahol bármit leírhatsz, semmit sem kell szégyelni.
Zárójeles megjegyzés, hogy természetesen nem destruktív vagy gyalázkodó gondolatokkal számolok még, ha a dühödet is adnád ki magadból.
Ha túlságosan elragadtak az érzelmek, tedd félre az első körös alkotásodat.
Az első rendszerint nem a végleges, de az alábbi esetekben elképzelhető, hogy mégis
Ha hajlandó voltál megfogadni a tanácsot, és „gátlástalanul” kiírtad magadból az érzéseket, akkor attól a vers még nyilvánvalóan nem tekinthető késznek. Viszont előfordulhat, hogy mégiscsak teljes, és eléri a célját.
- Ha kvázi magadnak írtad, akkor megtisztulhattál az alkotás által. Mind pozitív, mind negatív érzelmeidet kifejezted, le merted írni, ezzel könnyíthettél a lelkeden.
- Ha szerelmi vallomásról van szó, vagy különösen szívmelengető témáról, akkor is benne van a pakliban, hogy a műved első változata egyben véglegesnek is tekinthető. Ugyanis a célszemély elolvasva azt ragyogóan megérti majd, hogy mi rejlik a sorok mögött, és nem a szótagszámokat vagy a rímképleteket fogja vizsgálni. Sőt, tovább megyek. Az sem zavarja, ha abszolút szabad verset írtál, mindenfajta komolyabb formai követelmény nélkül.
A fent jelzett esetekben tehát a kivétel erősíti a szabályt alapon simán prezentálhatod az alkotást a célszemélynek.
Dolgozd át, de ne szenvedj vele sokat
Minden prózai mű esetén eljön az átdolgozás ideje. Ha novelláról, vagy regényről beszélünk, az heteket átölelő folyamat lehet. Jó hír, hogy a versírás ennél gyorsabb folyamatot feltételezhet. Megjegyezve persze, hogy korántsem biztos, hogy nem agyalsz napokat a tökéletes szó vagy rím megtalálásán.
Az is meglehet, hogy beleszaladsz egy olyan variációba, hogy rátalálsz a legszuperebb rímre, viszont, ahhoz, hogy az passzoljon a szövegbe, egy adott sort vagy sorokat át kell írnod a versben.
Ne ess ettől kétségbe.
Viszont, ha törölni kényszerülsz, a legokosabb, ha mented előtte a korábbi változatot. Ha kézzel írtad, akkor jobban jársz, ha egy szűz lapra jegyzed fel a változtatásokat, így bármikor visszatérhetsz az eredetihez, számítógép esetén pedig mentsd el másként a fájlt, hogy az összes verzió megmaradjon.
A különböző változatok külön mentésével elkerülheted azt a fájdalmas anomáliát, hogy kínkeserves küzdelem után átírsz néhány szót, mondatot, majd rájössz, hogy mégis a korábbi változat passzolt volna oda, ellenben az közben kimegy a fejedből.
Szétfeszít az ideg, ha ez megtörténik, és már-már kaparod a falat, hogy eszedbe jusson a fránya korábbi szó vagy rím. Sajnos személyes káromból tanulva tudom ezt neked jószívvel javasolni.
Ezzel együtt az is igaz, hogy ne tökölj sokat az átdolgozással.
Vannak esetek legalábbis, amikor szinte rontasz az első, őszinte verzión. Ha sokat agyalsz rajta, lehet, hogy pont a szövegnek azon báját ölöd meg, amelyet a tiszta érzelmeid vezéreltek.
Felolvasás, az igazi vizsga
Egy elem mindenképpen „kötelező” a költői művek esetében is. Hogy hangosan fölolvasd a leírtakat. Ez dönti el igazán, hogy mi illik, és mi nem illik a szövegbe. Valóban ráleltél -e a tökéletes ritmusra. Megfelelő -e a dallam. Satöbbi.
Viszont ezzel együtt, ha szívemre teszem a kezem a hangos olvasás meggátolhatja, hogy az első verzióban szabadjára engedett érzelmeidet többkörös olvasás után átengedd a szűrőn.
Fentebb ugyanis azt írtam, hogy akár az első verzió is megfelelhet. Odaadhatod a célszemélynek, akit boldoggá teszel vele. Ha felolvasod hangosan, meglehet, túlságosan elszégyelled magad a leírtakon, és végül nem mutatod meg a verset az illetőnek.
Ez kétségtelenül egy furcsa kettősség, melyet leginkább te magad tudsz megítélni majd.
Ha az első, szabad érzelmeket kinyilatkoztató változat tetszik, de nem mered megmutatni, akkor magadban kell rendet tenned. Hogy legyen elég önbizalmad hozzá, hogy másnak is megmutasd.
Minden egyéb esetben az átdolgozás maximálisan ül, és szükséges ahhoz, hogy olyan verset alkoss meg, amelyre évek múltán is büszke leszel, és örömmel veszed elő, olvasod át újra.
Bónusz tippem: fogadd el a változást
Változunk. Változol. Így az adott pillanatban magadból kiírt gondolatok, szavak, megfogalmazások nem biztosan állják majd ki az idők próbáját. Előfordulhat, hogy túl nyálasnak, felkavarónak, gyermetegnek, netán nevetségesnek tűnik majd évek múltán egy-egy sor a versedben.
Kipirosodik az arcod, gáznak érzed az egészet, vagy ha például egy korábbi szerelem fájdalma itatja a szavaidat a versben, egyenesen dühíthetnek is a korábban leírtak.
Ezzel együtt kell élned. Amiatt ne írd át az egész verset, vagy dobd a kukába. Kérlek.
Gondolj bele, hogy az is te voltál. A te érzéseid, gondolataid. És tudd, hogy annak, aki éppen abban a szituációban van, amiben te voltál akkor, neki éppolyan mély és segítő érzés lehet olvasni a költeményedet. Már, ha megosztod azt másokkal.
Szóval legyél bátor. Először akkor, amikor megírod a verset, másodszor pedig akkor, amikor átdolgozod, és a világ szeme elé tárod. És az akkor is igaz, ha a világot csupán egyetlen, szívednek igazán kedves ember jelenti majd.