Születésnapomra
Harmincéves lettem én,
voltam gazdag, szegény,
fiatal s most öreg?
Nem hiszem, hogy a szám,
elérve az évek folytán
igazán korhoz köthet.
Sosem éreztem magam
boldog, boldogtalan.
Csak egyveleg.
Soká` magam sem ismerve
úsztam utakat nyelve
lefele.
Barátaim kevesek,
de átéltek velem eleget
itthon, otthon.
Kettő is van, bár hazám
éjnek évadján suttog hozzám,
szívemben honol.
Ágyból kiugorva első szavam
már régóta nem magyar,
s tán nem is lesz.
Hogy ezt el kellene fogadnom,
vagy lelkemmel tudatnom:
tovább így ez nem mehet?
Talán mire harminckettő leszek,
egy kávéházi szegleten meglelem
magam,
magam.
Forrás: Poet.hu
Category: Szülinapi versek