GaLambos Á. István: Aki játszik
Aki játszik, örökké fiatal.
Mert a lelkében mindig szól a dal.
Aki játszik, az szenvedéllyel él.
És többre képes az erejénél.
Aki játszik, poharát tele tölti.
A szívében lakó gyermeket megőrzi.
És ha teste ropogna emitt-amott,
Szelleme ettől még ragyogni szokott.
Kívánom, hogy a játékos Te legyél.
Aki örökké játszik, és él, él, él.
Küldd el valakinek:
Mit Mond ez a vers az ünnepeltnek?
A legegyszerűbben kifejezve annyit, hogy minél tovább őrzi meg magában a belső gyermeket, annál jobban jár. Annál édesebb lehet a mindennapok varázsa.
De miért éri meg megőrizni a belső gyermeket?
Eljön az életben az az idő, amikor meg kell kérdőjelezned magad bizonyos nézőpontokat, amelyeket a világról és különösen önmagadról vallasz. Gondold végig, hogy ki, mit, hol, mikor és miért kezdtél el úgy gondolkodni, ahogyan most gondolkodsz. Melyik az a pont, amikor már nem hagytál teret magadnak, hogy önmagad lehess? Az élet melyik metszéspontján kezdtél el tétovázni azzal kapcsolatban, hogy az legyél, aki vagy? A média folyamatosan receptekkel etet bennünket, és olyan személyiségeket és külsőségeket ír fel nekünk, amelyekhez a társadalom szerint alkalmazkodnunk kell. Annyira belemerülünk abba, hogy mások szerint milyennek kellene lennünk, hogy elfelejtjük, hogy gyerekként mindig is tudtuk.
Gondolj arra, hogy sok gyermek mennyire szabad, amikor kitalálnak valamit. Szaladgálnak, vidáman sikítoznak, bőszen vihognak, és egyszerűen csak gondtalanok. Persze, ahogy érünk, vannak bizonyos viselkedésformák, amelyeket a múltban kell hagynunk. Azonban kihívást jelentene, hogy minél többen adaptáljuk a bennünk még ma is meglévő hasonló gyermeki természetet. Az a belső én vagy belső gyermek, aki egyszerűen csak szabad akar lenni abban, aki ő, ő vagy ők. Engedjétek meg, hogy ez a részetek virágozzon, és néha irányítsa a napotokat. Meglepődnél, hogy ez a részed mennyire izgatottnak fogja érezni magát, és ezzel együtt téged is felnőttnek.
Eljön egy pont az életben, amikor teljesen és igazán meg kell értenünk, hogy ez az utazás túl rövid ahhoz, hogy bármi más legyen, mint őszinte.
Tudom, hogy nem vagyunk mindannyian elég kiváltságosak ahhoz, hogy bizonyos országokban vagy társadalmakban éljünk, amelyek jobban elfogadják a különbözőségeinket. De ha abban a helyzetben találod magad, hogy elfogadhatod magad, akkor szerintem az a legjobb, ha ezt teszed. Gondolj arra, hogy ki voltál gyerekkorodban, és milyen érzés volt. Ha ez olyan pozitív érzést hoz vissza, amit már régóta nem tapasztaltál, akkor szerintem érdemes még egyszer felfedezni.
Amikor felnőtté válunk, szinte olyan, mintha elveszítenénk önmagunk egy részét, amely, ha gondosan kezeljük, valójában segíthet nekünk abban, hogy sokkal csodálatosabb módon navigáljunk az életben. Ne zárd ki vagy zárd el a belső gyermekedet, hagyd, hogy ez a részed szabad legyen. Nézd azokat a szombat reggeli rajzfilmeket, miközben pizsamában zabpelyhet eszel. Keress magadnak egy szuper aranyos kifestőkönyvet néhány csodálatos színezőceruzával, és színezd ki a vonalakon belül vagy kívül, amennyit csak akarod. Ujjfestést vagy akár arcfestést is végezhetsz, csak úgy a móka kedvéért.
Néhányan közülünk későn kezdtük el igazán élni az életünket, de ez nem jelenti azt, hogy nincs rá esélyünk. Szóval kedves olvasó, remélem, ez a cikk ugyanúgy megérintett téged, mint ahogy engem megérintett írás közben. Kötelezzük el magunkat és különösen a belső gyermekünket arra, hogy szabadabbak leszünk abban, akik vagyunk.