A költők számára több száz, sőt talán több ezer különböző irodalmi eszköz áll rendelkezésre, némelyikük nagyon homályos, mivel évszázadok óta nem használták őket, ezért ez a cikk kategóriákra osztja őket – költői forma, költői dikció és költői írásjelek -, és minden kategóriában a leggyakrabban használt költői eszközökre koncentrál, példákkal alátámasztva.
Költői eszközök: A forma
Először a formával kapcsolatos költői eszközöket fogjuk megvizsgálni. A költői forma arra utal, hogy a vers hogyan épül fel a strófák, a sorhossz, a rím és a ritmus segítségével. A költői forma ügyes használata fokozhatja a költő által elérni kívánt jelentést vagy érzelmet.
Melyek a forma alapvető költői eszközei?
Ismét rengeteg formai választási lehetőség áll a költő rendelkezésére, de e cikk szempontjából három kategóriába oszthatjuk őket: kötött vers, üres vers és szabad vers.
#1: Rögzített versszak
A kötött versformájú versek hagyományos formákat követnek, amelyek formális rímképleten és a strófa, a refrén és a versmérték meghatározott mintáin alapulnak.
A kötött versek típusai közé tartozik a limerick, a haiku, a ballada, a villanella, a sestina és a rondeau. A leggyakrabban használtak azonban az ódák és a szonettek.
#2: Üres versszak
Az üres versszakok rímtelen sorokból állnak, amelyek szabályos versmértéket használnak – lényegében egy nem rímelő jambikus pentameter.
Az üres vers a legnagyobb hatású angol költői forma, és az évszázadok során az összes nagy költő rendszeresen használta.
Christopher Marlowe használta először az üres verset, de ismét Shakespeare volt az, aki a sajátjává tette ezt a formát. Shakespeare leghíresebb példája a Hamletből származó „lenni vagy nem lenni” monológ (bár ebben a beszédben nem tartja magát vallásos módon a jambikus pentameter tíz szótagjához).
#3: Szabad vers
A szabadverseknél nincs szükség formális rímekre és formális metrikus ritmussémákra. Ez lehetővé teszi, hogy a verset teljesen a költő alakítsa. A formalitás megszüntetése gyakran sokkal nagyobb játékteret biztosít a költőnek.
Költői eszközök: Hangzás
Ezután a költői dikció eszközeit fogjuk megvizsgálni. A „költői dikció” azokat a hangokat, jelentéseket és ritmusokat jelenti, amelyek a költészet nyelvét vagy „operációs rendszerét” alkotják. Az ilyen típusú eszközökkel a költő a vers hangulatát és atmoszféráját teremti meg.
Ezek olyan költői eszközök, amelyek meghatározott hanghatásokat használnak arra, hogy érzelmeket vagy gondolatokat idézzenek fel, a vers olvasóiban. Az alábbi példák a költészetben leggyakrabban előforduló hangzó irodalmi eszközöket mutatják be:
#4. Alliteráció
Az alliteráció az, amikor két vagy több azonos mássalhangzóval kezdődő szót használnak egy gondolat vagy cselekvés hangsúlyozására és érzelmi reakció kiváltására.
A csintalanul csacsogó csajok könnyed példa, míg ha egy költő p-ket, d-ket vagy b-ket használ egymás után, akkor a versének erős, dübörgő, dobpergésszerű hangzást ad.
#5. Asszonancia
Míg az alliteráció ugyanazokat a mássalhangzókat ismétli a szavak elején, addig az asszonancia a magánhangzók ismétlődése (bárhol a szón belül) a vers azonos vagy egymást követő soraiban, hogy zenei, belső rímet adjon a hangzásnak.
#6: Konzonancia
A konszonancia az alliterációhoz és az asszonanciához hasonló eszköz, amely a hangok ismétlődését foglalja magában. De a mássalhangzók ismétlődése a szavak végén (és néha a közepén), nem pedig az elején történik.
#7: Kakofónia
A kakofónia kellemetlen, csúnya vagy durva hangok (főleg mássalhangzók) használata, hogy a káosz, a rendetlenség vagy a rettegés benyomását keltse.
#8: Eufónia
Az eufónia viszont a harmonikus, zenei hangok ismétlődése, amelyeket kellemes olvasni vagy hallani. Ezt a lágy mássalhangzók, például az m, n, r, f és h, valamint a rezgő mássalhangzók, például az s, sz használatával érhetjük el.
#9: Onomatopoeia
Az onomatopoeia olyan irodalmi és költői eszköz, amelyben a szavakat az általuk leírtakhoz kapcsolódó hangok utánzására használják.
Költői eszközök: A jelentés.
A költőknek számos olyan költői eszköz is a rendelkezésükre áll, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy a vers szándékolt jelentését kibontakoztassák anélkül, hogy túlságosan szájbarágósan kellenék fogalmazniuk.
#10. Utalás
Az utalás közvetett utalás egy személyre, helyre, dologra, történelemre, mitológiára vagy műalkotásra, amelyet a költő a vers jelentése szempontjából fontosnak akar elismerni.
TS Eliot The Waste Land című műve egy allúzióval kezdődik (sőt, az egész vers tele van velük), bejelentve, hogy „április a legkegyetlenebb hónap, mely a halott földből / lilákat szaporít”, ami utal és ellentétben áll a The Canterbury Tales nyitányával, melyben az április eljövetele örömteli esemény.
#11: Önhittség
Az önhittség egy bonyolult metafora, amely végigvonul az egész versen, hogy két olyan dolgot hasonlítson össze, amelyek valójában nem tartoznak össze. Az egyszerű metaforákkal ellentétben azonban a conceit valami sokkal fantáziadúsabb és valószínűtlenebb lesz.
#12: Irónia
Az irónia a költészetben főként a „drámai iróniára” utal, amelyben az olvasó fontos ismeretekkel rendelkezik, amelyekkel a szereplők nem. A leghíresebb példa erre a Rómeó és Júlia, amelyben (spoilerveszély) a közönség tudja, hogy Júlia nem halt meg, de nem tehet semmit az öngyilkosságot elkövető Rómeó ellen.
#13. Metafóra
A költészetben a metaforát az emberek, tárgyak vagy eszmék közvetlen összehasonlítására használják. Míg a hasonlatok a „mint” kifejezéssel hasonlítanak össze, a metaforák azt állítják, hogy egy dolog „valami más”. A szájszagod csatornabűz.
#14: Paradoxon
Költői eszközként a paradoxon olyan mondatra utal, amely önellentmondásos, de egy nagyobb igazságot tár fel. A Julius Caesarban például Shakespeare azt írta, hogy „A gyávák sokszor meghalnak haláluk előtt, / A vitézek csak egyszer ízlelik meg a halált”.
#15: Megszemélyesítés
A megszemélyesítés az, amikor egy élettelen tárgyat, állatot vagy eszmét emberi tulajdonságokkal ruházunk fel; például „a szél suttogott a fák között”. Vagy Tóth Árpád: „Körúti hajnal”-jában a lila dalra kelt nyakkendő.
#16. Költői Kérdés
A költészetben és az irodalomban a költői kérdés olyan kérdés, amelyre nem várunk választ. Inkább azért kérdezik, hogy valamit kifejtsen. A korábban idézett versben, az Óda a nyugati szélhez címűben Shelley az utolsó sorban azt kérdezi:
Ó szél,
Ha jön a tél, messze lehet-e a tavasz?
#17. Hasonlat
A hasonlat, akárcsak a metafora, egy másik összehasonlítási eszközt kínál a költő számára. A hasonlat azonban sokkal kirívóbb, és az összehasonlításhoz a mint vagy az akár kifejezéseket használja. Hiányzol, mint sivatagnak a víz.
#18. Szimbólum
A költők a rejtett jelentések közvetítésére szimbolizmust használnak. A helyek, tárgyak és cselekvések mind szimbólumok lehetnek, amelyekhez sokféle jelentésréteg kapcsolódik. A szimbolizmus mélységet ad a vers szó szerinti jelentésének.
A legelő című Robert Frost műben, „a legelő forrását megtisztítani” azt jelenti, hogy a bűnt el kell tolni, és „várni, hogy a víz megtisztuljon” azt jelenti, hogy várni kell, amíg a szív bűnmentes lesz:
Kimegyek, hogy megtisztítsam a legelő forrását;
Csak megállok, hogy a leveleket elgereblyézzem.
(És várni, hogy lássam a vizet tisztulni, talán):
Nem maradok sokáig.- Te is jössz.
Költői eszközök: A ritmus.
#19. A cezúra
A cezúra szünetet jelent a versszakban. Hagyja, hogy az egyik mondat befejeződjön, és egy másik kezdődjön. Ezt egyaránt használhatjuk arra, hogy a vers természetes folyását lehetővé tegyük, vagy alternatívaként drámai szüneteket iktassunk be, kontrasztot mutassunk be, drámát és feszültséget teremtsünk.
Például Emily Dickinson verse, a Senki vagyok! Ki vagy te? című verse a következő helyeken használ cezúrát:
Senki vagyok! || Ki vagy te?
Te is senki vagy?
Akkor mi ketten vagyunk. Ne mondd el!
Száműznének minket, tudod!
#20. Sorátlépés
Az enjambement, vagyis sorátlépés olyan poétikai alakzat, amikor a mondat vége nem esik egybe a verssor végével, hanem a következő sor elején folytatódik. Ha egymással szerkezetileg szorosabban összetartozó részek szakadnak el ilyen módon egymástól, élesebb soráthajlás keletkezik. Ez megakaszthatja a szöveg ritmusát, lendületét. A lágyabb soráthajlások inkább sodró jelleget adnak a versnek.
#21. Metrum
A metrum maga a vers ritmusa, amelyet az egyes sorok hosszával és a „lábak” számával mérünk. Ezek közül a legelterjedtebb a jambikus pentameter – amelyet a szonettről szóló részben tárgyaltunk -, amely a természetes beszéd ritmusát utánozza és felerősíti, és szabályos, szívdobbanásszerű érzést ad a versnek.
A jambikus pentameter mintája – öt láb, amelyek mindegyike egy hangsúlyos és egy hangsúlytalan szótagot tartalmaz. A jambuson kívül más metrumok is előfordulnak: az anapesztus (hangsúlytalan, hangsúlytalan, hangsúlyos), a trochea (hangsúlyos, hangsúlytalan) és a daktilus (hangsúlyos, hangsúlytalan, hangsúlytalan).
#22. Rím
A legkézenfekvőbb költői elem, eszköz, amely a hasonló hangok ismétlődő mintáit használja, hogy zeneiséget és ritmust teremtsen, és szimmetriát adjon a versnek. Az egyik leggyakoribb rím a páros rím, amely két egymásra rímelő sor.
Te vagy erős, és igen bátor.
Miattad áll ez a sátor.
#23: Ismétlés
Bizonyos szavak vagy mondatok ismétlése az érzelmek vagy gondolatok közvetett hangsúlyozásának és a vers központi pontjának megerősítésének egyik módszere. Az ismétlés alkalmazható szavakkal, mondatokkal, sorokkal, sőt teljes versszakokkal is.
Költői eszközök: Az írásjelek
Míg a normál írásban az írásjelek használati célt szolgálnak, addig a költészetben kifejezőeszközként vagy művészi választásként is használhatók.
#24. Aposztróf
A költészetben az aposztróf kifejezés nem ugyanolyan típusú írásjelre utal, mint ahogyan azt várnánk, hanem egy költői eszköz, amely azt mutatja, hogy a beszélő megszólít valakit, aki nincs jelen a versben.
#25. Vessző
A költészetben a vesszők szünetet és az elemek elválasztását jelzik, valamint lehetővé teszik az „és” eltávolítását a sorból. Az In Memoriam A. H. H. OBIIT MDCCCXXXIII-ban Tennyson Többféleképpen használja a vesszőket:
Csengessetek, vad harangok, a vad égre,
A repülő felhőre, a fagyos fényre:
Az év kihal az éjszakában;
Zengjetek, vad harangok, és hagyjátok meghalni.
#26. Felkiáltójelek
A költők felkiáltójeleket használnak, hogy kifejezzék a feldobottságot, izgalmat, örömöt, meglepetést, vagy hogy hangsúlyt adjanak. Ám óvatosan kell velük bánni. Túlzott használatukkal egy mérges tini Messenger üzenetére hajaz majd a versünk.
#27. Kérdőjel
Amint azt a retorikai kérdésekről szóló fenti részben tárgyaltuk, a kérdőjeleket a költők gyakran használják arra, hogy a versben egy rövid elgondolkodtató pillanatot sugalljanak a feltett kérdés átgondolására.
Hogyan ismerjük fel a költői eszközöket?
Ebben a cikkben áttekintettük a költészetben előforduló irodalmi eszközök főbb típusait és példáit, de még több száz olyan eszköz van, amelyekkel nem tudtunk foglalkozni, mint például az anafora, az episztrófa, a litotes és a zeugma, hogy csak néhányat említsünk. Mint minden más dologban, minél több verset olvasol (és írsz), és minél jobban érdeklődsz iránta, annál gyorsabban fogod felismerni a költői eszközök kreatív használatát. Folyamatosan kérdezd meg magadtól, hogy „milyen költői eszközök vannak az általam olvasott versben”.
Aztán, amikor elkezded használni őket a saját verseidben, az első és legfontosabb lecke az – ne használd túl őket. A kevesebb gyakran több a költészetben, ezért kerüld el az alliteráló, szimbolikával teli, cezúrákkal és felkiáltójelekkel teletűzdelt ódákat anyu kedvenc vázájához.
Forrás: Poetic Devices: Complete Guide and Examples (prowritingaid.com)